nem lehet belelátni Kimi fejébe.

Csak találgatni lehet, vajon mi jár benne, ő mégis egy egész könyvet meg tudott tölteni ezekkel a találgatásokkal. De ezzel tulajdonképpen csak arra mutat rá, hogy a finn világbajnok, akit még 39 évesen sem lehet elüldözni a Forma–1-ből, mert egyszerűen imád versenyezni, tökéletes rajongói céltábla a maga rejtélyességével: mindenki a saját gondolatait vetítheti ki rá, és ettől szerethetővé válik.

Vezetni jöttünk vagy beszélni?

Räikkönen vonzerejét részben az adja, hogy egy PR-szempontból végtelenül leszabályozott világban ő magasról tesz ezekre a szabályokra, egy idegen esetlenségével mozog a sajtó képviselőitől hemzsegő paddockban, és időről időre kimondja azt, amit gondol. Ahogy Hotakainen megjegyzi:

Ha már minden eszközből kifogytál, próbálkozz az igazsággal.

A rendszert minősíti, hogy ez az igazság néha csak a komikum prizmáján keresztül értelmezhető, ezért rendre előfordul, hogy Räikkönen megszólalásait nevetés kíséri. De ugyanígy a hallgatásának is van hírértéke. „A bőbeszédű, lármás médiaközegben a puszta csenddel érhető el a legnagyobb fegyelem” – írta Hotakainen. Tény, hogy Räikkönen szűkszavúságából nemzetközi védjegy lett. A hitelességét pedig az adja, hogy nem ő kreálta a brandet, egyszerűen csak egy nap arra ébredt, hogy azzá vált.

Az ismeretlen Kimi Räikkönen nem tipikus F1-es életrajz, ami részben a főhős személyiségéből, részben a szerző kívülállóságából adódik. Ugyanis Hotakainen sem az a tipikus F1-es arc, aki mindenkit ismer, és akit mindenki ismer a paddockban, aki képtelen kihagyni az írásaiból a saját bennfentességét és jólértesültségét, aki álmából ébresztve is tudja idézni a statisztikákat, és határozott véleménye van a gumiktól kezdve a szárnybeállításokon át egészen addig, hogy ki minden idők legjobbja, és erről bármikor képes vitát nyitni. Neki nem esik nehezére disznóöléshez hasonlítani az F1-es autó hangját. (Amit ugye könnyen minősíthetnénk szentségtörésnek. Ennek megfelelően az igazi hardcore rajongóknak több helyen talán hiányérzetük lesz, ez a könyv ugyanis sokkal inkább személyiségrajz, mint F1-es történelem.)

A Forma–1 egy buborék, egy önmagába zárt univerzum, és Hotakainen tényleg úgy forgolódott ebben a világban, mint a közmondásos újszülött, akinek minden vicc új. Amikor arról kérdeztem, mi volt számára a legszürreálisabb ebben a közegben, azt mondta, a pillanat, amikor a Ferrari csapatánál állt a vörös forgatagban a paddockban, és valaki rászólt, hogy nem lehet ott, hacsak nem viseli a hivatalos kabátot. És akkor kapott egy hivatalos Ferrari-kabátot, amelyben már ő is egyike volt a vörösöknek, és ezzel helyreállt a világ rendje, most már ott lehetett.

„Nem erőltettem, hogy beszéljen, és így végre szabadon beszélhetett”

A prózaíró Kari Hotakainennek ez az első nem fikciós könyve. „Új volt a helyzet. Évek óta fontolgattam, hogy harminc év után végre mást is írok, mint szépirodalmat. Egy furcsa világba akartam fejest ugrani, és a Forma–1 számomra teljesen idegen volt” – mondta a hvg.hu-nak. Ezt akár vehetjük a vállalkozása erősségének is, a kapcsolatuk ugyanis tényleg tiszta lapról indult. „Nem ismertem őt korábbról, így aztán nem voltak prekoncepcióim róla. Néhány tényről volt ismeretem, de ez minden” – tette hozzá Hotakainen.

Ha a szerző kutatómunkájának a lényegét próbálnánk megragadni, akkor ezt a Räikkönenre ragadt szakmai becenéven keresztül tehetjük meg. Az Iceman, vagyis a Jégember becenevet Ron Dennis, a McLaren egykori csapatfőnöke aggatta rá a finnre. Ahogy Hotakainen fogalmaz: az Iceman szerepnév, pajzs, munkaeszköz.

Lehet mögötte versenyezni, erre a célra jó, de az autón kívül szertefoszlik, legkésőbb az otthona a küszöbén.

És Hotakainen ezt a küszöböt próbálja meg átlépni. Nem állítjuk, hogy könnyű dolga volt. „Az elején elég bonyolult volt, mert új helyzet volt ez Kiminek, korábban nem adott ennyire intim interjúkat. Azt mondtam neki, nyugodtan hagyjon időt magának, és gondolja át, hogy milyen témákról szeretne beszélni. Végig nagyon óvatosan kell beszélni egy olyan emberrel, mint ő. Voltak kényes témák, például az apja halála. Talán azért nyílt meg, mert nem erőltettem, hogy beszéljen, és így végre szabadon beszélhetett”.

A könyv egy teljes fejezetet szentel Matti Räikkönen 2010-es váratlan halálának, nem utolsó sorban azért mert az apjához fűződő kapcsolatból, és a halálára adott reakcióból is kicsit közelebb kerülhetünk Räikkönenhez. Kiderül például, hogy ekkor döntött úgy, hogy ralizni fog – előtte csak feküdt otthon, aludt és sírt –, és simán benne volt, hogy abban az állapotban marad, és akkor „cseszhette volna az egészet”. (Hotakainen könyve egyébként nem riad vissza a káromkodásoktól, és attól, hogy nevén nevezze a dolgokat, vagyis ebben az értelemben is sikerült valamennyire tükröznie Räikkönen személyiségét.)

Mivel Räikkönen még úgy sem beszél túl sokat, hogy a szerző szóra bírta, Hotakainen az őt körülvevő emberekkel is elbeszélgetett, több-kevesebb sikerrel. A finn pilótát ismerőknek pedig néha sikerült egy-egy hasonlattal megragadniuk valamit, ami talán közelíthet a finn világbajnok lényegéhez. Mint például Jukka Viitasaarinak, Räikkönen egykori fizioterapeutájának, aki így foglalta össze, amit megtudott róla:

Kimi egy macska. Eleven és ruganyos. A macska azt teszi, amihez kedve van, a kutya meg azt, amire utasítják. Kimit nem lehet utasítgatni.

Vagy Mark Arnall, Räikkönen edzője, akinek két szó is elég volt, hogy megadja Räikkönen személyleírását:

Hatalmas szív.

Családban marad

A könyv bemerészkedik azokra a területekre is, amelyek egészen mostanáig leginkább a bulvársajtó terepének minősültek, mint amilyenek Räikkönen görbe éjszakái. „Tényleg kurva sokat ittam ahhoz képest, hogy autóversenyző vagyok. De ma már nem fordul velem elő, hogy a szezon vége utáni piálást várnám. Nem az lebeg előttem, hogy ha majd véget ér a karrierem, akkor ihatok. Megittam én már a magamét” – mondja Räikkönen egy adott ponton.

A téma nagy érdeklődésre tart számot, nem véletlen, hogy a homályos videóra, amelyen Räikkönen részegen leesik egy hajóról, rengetegen kattintottak. A könyv viszont szűkszavúan dokumentálja azt a 16 napos lerészegedést, amely 2012-ben a Spanyol Nagydíj előtt bontakozott ki, és épp hogy véget ért a barcelonai rajtra. Ez is Räikkönen.

Mint ahogy az egyre jobban dokumentált családapa is Räikkönen. (A bizalom és a család szó visszatérő motívum a könyvben, legalább annyiszor szó esik róluk, mint Räikkönen fiának, Robinnak a játékautóiról.) Amit szavakban nehéz megfogalmazni, arra ott vannak a képek, és Raikkönen alaposan feltúrta a családi fotókat, egészen bensőséges pillanatokat láthatunk az albumból.

De annak is van információértéke, hogy mi maradt ki. „Az első házassága, amely 2013-ban válással végződött, ez volt az egyetlen dolog, amiről nem akart beszélni” – mondja a szerző, és valóban Jenni Dahlmann neve épp csak említés szintjén hangzik el a könyvben. Hotakainen ugyanakkor eloszlat egy mítoszt, amely végig kísérte Räikkönent, mégpedig azt, hogy nem érdekli, mit gondolnak róla. A szerző azt meséli, hogy a főhősét nagyon is érdekelte, hogy mit ír róla. „Azonnal elolvasott minden fejezetet, amint kész lett. Ez számomra is izgalmas volt, mert Kimi nem igazán olvas könyveket. A bizalmát akkor nyertem el végleg, amikor elolvasta az első negyven oldalt, amellyel februárban lettem kész. Elolvasta, és nagyon elégedett volt. Azok után már minden nagyon simán ment.”

Hogy jelenleg mi Kimi Räikkönen státusza Finnországban? Kari Hotakainen szerint talán még népszerűbb, mint korábban, például a világbajnoki éve körül volt, ráadásul sokan, akik elolvasták a könyvét, csak most szembesülnek azzal, hogy milyen vicces és melegszívű.

Az embernek azonban, aki szóra bírta Räikkönent, nincs különösebb tanácsa azoknak az újságíróknak, akik időről időre megpróbálják ugyanezt tenni. „Ez egy különleges folyamat volt, nem egy rövid verseny előtti vagy utáni interjú” – mondta. Amit viszont jó, ha mindenki megjegyez Räikkönennel kapcsolatban:

a fekete napszemüveget azért találták fel, hogy a tekintetektől védje az embert, nem a napfénytől.

FORRÁS: HVG.HU